Karina két napja született. Hipotóniás. Nem eszik. Testsúlya drámai módon csökken. A szülők tehetetlenek. A védőnő pszichoanalitikushoz fordul segítségért. A anya öt évvel ezelőtti vetélésére emlékezik. szörnyű volt. És akkor itt van most Karina. Akkoriban az anya ugyanabban a kórházban volt in vitro megtermékenyítésen, mint amelyben Karina világra jött. Emlékezik a ruhákra, melyeket első gyermekének vett, majd eladott. Most negyvennégy éves. Karina az első élő gyermeke. A halott fiát látja benne. Előre nem vett neki semmit, hogy ne kelljen még egyszer átélnie: minden fölösleges. Az anya emigráns. A gyermeket szeretné a nagyszülőknek megmutatni. Ezen a ponton érezhető valami életszerűség.
Erről beszél Myriam Szejer pszichoanalitikus a gyereknek: "a szüleid annyira félnek attól, hogy nem maradsz életben, akárcsak a testvéred, hogy nem tudják mit kell tenniük. De te más vagy, mint a testvéred. Te úgy döntöttél, világra jössz. Nem tudom, hogy most az élet mellett döntöttél-e. Ha élni akarsz, enned kell, hogy nőni tudj. Választanod kell. Én úgy hiszem, a szüleid készek arra, hogy segítsenek neked." A gyermek nem mutat reakciót. Szejer bőrkontaktus felvételét javasolja a mamának. Arra a meggyőződésre jut, hogy teret és időt kell adni az anyának és gyermekének. A másik lehetőség a gyermekorvos és a mesterséges táplálás. Háromnegyed óra után Karina enni kér. Ötven milliliter tejet szopik anyjától. Gyarapodásnak indul (Szejer 1997)
Hogyan lehetséges ez? Milyen megértés működik? Kétnapos-e a lélek? Mikor kezdődik a kapcsolat?

Ferenczi (1913) szerint dőreség lenne azt feltételezni, hogy a lelki élet a születéssel veszi kezdetét. Ha így lenne, nem maradna életben egyetlen csecsemő sem.
A nyolcvanas évek közepére megszaporodtak azok a vizsgálatok, melyek egyértelműen bizonyítják a magzatok jelentős emlékezeti, tanulási teljesítményét. A kilencvenes évek elején a magzatok tanulási folyamatainak belső regulációs mechanizmusait is sikerült részben föltérképeznünk. Tudjuk, hogy minimálisan percepciós szinten képesek hipotézisek alkotására (Blum 1993). Intrauterin létük négy és feledik hónapjától álmodnak (REM kimutatható). Lehetséges, hogy emlékeiket részben az álommunka révén stabilizálják.
Rendkívül szoros az anya személyiségem a terhesség alatt őt ért hatások, és a babák születés utáni viselkedése és fejlődése között: krónikus stresszek, tartós interperszonális konfliktusok, az anya személyiségzavara, a számára szignifikáns személy elvesztése a terhesség alatt a koraszülések, neurológiai károsodások, pszichózisok szignifikánsan magasabb számában mutatkozik meg (Verny1996). Piontelli óta tudjuk, hogy az a kapcsolat folytatódik anya és gyermeke között a születés után, amelyik annak előtte volt (Piontelli 1992)
Ez év közepén Jean Paul Tassin, a prenatális emlékezet kutatásával foglalkozó neurobiológus teszi közzé eredményeit: szembeállítja az intrauterin analógiás gondolkodást a késő extrauterin kognitív gondolkodással. Kimutatja, hogy az információk feldolgozási sebessége az intrauterin életidőben kevesebb, mint 300 millszekundum. A lassúbb, kognitív feldolgozás, amelynél információkat tudatosan fogadunk ne és dolgozunk el, csak sokkal később következik be. Tassin a pszichoanalízis terminológiáját használva azt írja, hogy pre- és perinatális információkat tudattalan, azaz analóg módon vesszük fel. Ezért nem reprodukálhatók szándékosan emlékeink ebből az életidőből. Ebben az értelemben beszél Tassin infantilis amnéziáról. Az emlékek léteznek testi szinten, de közvetlen módon tudatosan nem dekódolhatóak.
Busnel akusztikus fiziológiával foglalkozik. Két jelentős fölfedezést tesz: ha az anya belső hangján beszél a magzatához, ő szívfrekvencia-változással reagál rá. Még figyelemreméltóbb: csak gondol a magzatára, és a baba, anyja gondolatára is szívfrekvencia-növekedéssel reagál.
Két újabb adalék a kapcsolat szorosságára (Frydman, Szejer 1998). Kapcsolatanalízisből tudjuk, hogy az anya több csatornán keresztül programozza be magzatát. Ezek egyike tudattalan.
A kapcsolat természetének megfelelően mobilizálódik az anya saját intrauterin életének élményvilága, ami eredendően fizikai reprezentációk formájában létezik. A szimbolizáció és a lelki feldolgozás folyamatán csak töredékesen ment keresztül. Elenyésző mértékben mentalizálódott. Testérzések útján tevődik át a magzatra. Más alkalommal a testérzésekről kifejtettük, hogy azok a fizikai reprezentációk formái éppúgy, ahogy a mentalizált reprezentációk formái a szimbólumok (Raffai 1995). A reprezentációk kapcsán nem kerülhető meg a szelf fogalma. Álláspontunk szerint a szelf eredendően fizikai egység, amely két egymással kapcsolatba kerülő élőlény kölcsönhatásainak internalizációjaként jön létre. Ezzel az ontogenezis kontinuitását hangsúlyozzuk a csecsemőkutatók diszkontinuitás-elvével szemben, akik a szelf keletkezését a baba megfigyelhetőségével azonosítják, így azt a világra jövetele utáni időből, illetve a kapcsolatból eredeztetik.
A pszichoanalízisre megtermékenyítően hathatott volna, ha felismeri, hogy a pszichózisok lényegi folyamatai nem a mentalizált, tehát a szimbolizációk által kontrollált reprezentációk világában, hanem a nem mentalizált, így kontroll alá nem vont fizikai reprezentációk világában zajlanak. A testérzések analízisen keresztül jutunk el hozzájuk, vonjuk azokat kontroll alá, alakítjuk át megszemélyesítés útján mentális reprezentációkká. Freuddal szólva, de némileg átköltve őt: ahol eddig testérzés volt, ott annak helyébe gondolat lép (Raffai 1998). Fónagy már kezdi értékelni a test szerepét a súlyosabb kórképek patogenezisében (Fónagy 1997). Ha a pszichoanalízisben nem működnének több forrásból táplálkozó primitív tagadások és hasítások az élet első kilenc hónapjával szemben, több esély lenne a túlélésre.
A kapcsolatanalízis módszerét Hidas és jómagam dolgoztuk ki (Raffai 1996, 1997, 1998). Adódott ez abból, hogy a testérzések analízisén keresztül az intrauterin életidő fizikai reprezentációit sikerült részben föltérképeznünk. Ezekből ismertetnénk egy-két bázisreprezentációt azzal a megjegyzéssel, hogy reményeink szerint a kapcsolatanalízisben segítünk a babának abban, hogy ezekkel megbirkózhasson.
A bázisreprezentáció a beágyazódás körüli harc kölcsönhatásainak internalizációjából épül fel. Az anya élővilágába beépülni akaró baba, és az immunrendszer parancsára őt elpusztítani akaró anya között dúló háború internalizációjaként a fenyegetettség érzés a babába kerül. Ez az ára az életben maradásának. Az érzéssel együtt internalizálja a fenyegetés és a megsemmisítés immunfolyamatának mentalizációját, az anya önreprodukciós, örökkévalósági fantáziáját: a méhben idegen testnek helye nincs, pusztulnia kell. A méh az önreprodukció helye. Lehetséges, hogy részben ez az immuneredetű fantázia menti meg a babát: a fizikai ütközetből az anya erőinek egy részét kivonja, abból építi fel önreprodukciós fantáziáját, amit a baba internalizál. Örökkévalósági vágyunk így eredetileg anyánké. Ő a forrás.
A következő lépésben a baba az internalizált anyai önreprodukciós fantáziát és fenyegetettség érzést externalizálja. Ha ezt nem tenné, ha ettől mint idegen testtől nem akarna megszabadulni, akkor nem lenne élet. A fantázia lényege ugyanis: ha idegen test behatol, akkor azt el kell pusztítani. Ha baba ezt nem externalizálná, akkor a fantázia impulzusa értelmében elpusztulna. Mint idegen test nem maradna életben. Még pontosabban fogalmazva: öngyilkosságot követne el egy internalizált idegen sugallat hatására. Ez az egyik lehetséges oka a korai kilökődésnek.
Az internalizált destruktív immunanya a babában éppúgy idegen test, mint ő az anyában. A rossz anyareprezentáns megszelidítése és kontroll alá vonása csak sorozatos externalizációkkal, és ezek átdolgozott visszatükröződésének internalizációja révén mehet végbe. Az immunháború befejeződésével az anya szervezete már nem olyan ellenséges, mint korábban. Szelídebbé és befogadóbbá válik. Így amikor a baba a pusztító anyareprezentánst externalizálja, azt a békésebb, befogadóbb anya aktuális állapotának megfelelően alakítja át és tükrözi vissza. A baba már ezzel a korrigált anyaképpel azonosul, ezt internalizálja. Valószínű, hogy ez szakadatlan, sűrűn ismétlődő, hosszan tartó folyamat. Minél több idő telik el, annál több lehetősége van a pusztító anyareprezentáns átdolgozására az egyre békésebbé váló anyai környezet segítségével.
Ha az emberi élet nagy rejtélyére keressük a választ, hogyan tud két egymást idegennek érzékelő és elpusztítani akaró lényből egymást befogadó, megtartó, szeretni tudó élőlény lenni, akkor válaszként a fent leírt heroikus korrekciós folyamatot gondolhatjuk el.
A bázisreprezentációval szorosan összefüggő, arra ráépülő motívum az anya különleges kapcsolata saját petesejtjéhez. Akkor aktualizálódik, amikor a petesejt kipattan, és elindul a találkahelyére, hogy randevúzzon az idegennel. Az anya önreprodukciós fantáziájának a része, hogy saját méhében, saját sejtjéből, saját maga szülessen újjá. Egyszóval: örökkévaló legyen. Az evolúció azonban másként rendelkezett. Az önreprodukciós, örökkévalósági vágy pedig napjainkban a klónozási kísérletekben ölt testet.
A petesejt összeáll az idegennel, majd az egyesülés folyamatában más lénnyé alakul. Ezzel lenullázza a biológiai időt. Zigótaként elölről kezdi. Ennek következményeként közte és anyja biológiai ideje között óriási szakadék keletkezik: az egymásba foglalt két lény ellentétes irányú, egymástól távolodó időutazásba kezd; az anya kifelé halad az időből, a baba befelé az időbe. Az anya leépülőben van, a baba felépülőben.
A pete, aki eredetileg az anya örökkévalósági reményének a hordozója, az egyesüléssel és átalakulással az anya életét a saját öregedő testére korlátozza. Az örökkévalósági vágy összeomlásának pillanata ez. A baba bűne, hogy az anya élete végessé vált. Anyja érezteti vele, hogy az ő életét sajátította ki, vagyis a baba élete az anyja pusztulása árán jön létre.
Kettejük kapcsolatában ezzel új fejezet kezdődik: az anya kísérletet tesz arra, hogy elvesztett petéjét visszanyerje, visszaszármaztassa magába, hogy helyreállítsa az eredeti állapotot. Feltételezzük, hogy azokban az esetekben, amelyekben a megtermékenyített petesejtet az anya abszorbeálja, vagyis visszaszármaztatja magába, ott ennek a megtorpedózott örökkévalósági vágynak a feszültsége munkál. Mentalizálva: ha én nem tudtam újrateremtődni, neked se sikerüljön.
A kapcsolatot itt már nem a zigóta idegentest-komponense, tehát az apai génállomány, hanem az anyának a saját petesejthez fűződő speciális viszonya, és a hozzájuk kötődő vágyak és remények teljes megsemmisülése határozza meg. A baba elkerülhetetlen módon válik az anya örökkévalósági vágya megsemmisítőjévé.
Az örökkévalóságtól a halandók sorába lépni nem csekély leértékelődést jelent. A tökéletlenség nem akármilyen érzése ez. Az anya szembesül ezzel. Petesejtjének, hogy életben maradjon, nemhogy fuzionálnia kell egy idegennel, de át is kell alakulnia; megszűnik petesejtként létezni. Ha nem fuzionál, akkor elpusztul. Az anya, petéjének életképtelenségében önmaga halandóságát fedezi fel.
A folyamat lezajlik tíz-tizenkét hét alatt. A trauma feldolgozása azonban egy életen keresztül tart, és valószínűleg befejezetlen marad. Az anya abszorpciós vágya sejtje visszaszármaztatására és visszaalakítására szublimáltabb és kevésbé letális formában abban jut kifejezésre, hogy a gyermekét saját képére formálja, hogy gyermeke az ő életét folytassa tovább.
Az evolúció végül is a fajt tette halhatatlanná az egyén helyett. A klónozásból tudjuk, hogy ez történhetett volna fordítva is. Biológiailag lehetséges az egyén halhatatlansága. Szemben, vagy együtt a faj halhatatlanságával, ez merész kérdés. Ne válaszoljuk most meg. Jelenleg kizárják egymást. A faj halhatatlansága az egyén halhatatlanságának a terhére történik. Az egyéni halhatatlanság elveszítésének traumájából viszont felépült az örökkévalóság sugallatát hordozó kultúra és civilizáció. Az eredendő egység helyett egy sokszínű másság. de tudjuk, hogy az emberiség történetében mekkora árat kell fizetnünk újra és úra azért, hogy ne csak egy rendszer, egy vallás, egy szín, egy gondolat stb. legyen, mint ahogy azt az immunrendszerünk szeretné.
E kis kitérő után bonyolítsuk tovább a kapcsolatot. A baba növekedésével egyértelművé válnak a különbségek. Az önreprodukció nem sikerült. nem ugyanaz jött létre, hanem egymástól egyre inkább eltérő élőlények. Két külön test, két különböző élővilággal. Míg azonban az anya élővilágához a baba hozzáférhet, sőt, abból részesedik is, addig az anya a baba élővilágához nem férhet hozzá, abból ki van zárva. Kirekesztettség és kiszolgáltatottság-érzése támad. Mindeközben a baba csodákat produkál. növekedik, fejlődik, differenciálódik. Az anya hasonló csodákra nem képes. Ő változatlan marad. A kontraszt drámai: az önmagát drámai módon megalkotó baba tükrében az anya tehetségtelennek, versenyképtelennek, alacsonyabbrendűnek éli meg önmagát. Destruktív érzései támadhatnak: abortálni akarja a babát, és akkor nincs többé kontraszt, tükörkép, viszonyítási pont. Nincs többé tehetetlenség, tehetetlenség-érzet. Másik destruktív megoldás lehet a baba fejlődésének megállítása. Mentalizálva: ha már én nem vagyok képes semmi hasonló produkcióra, akkor te se legyél.
Tekintsünk most el a tudattalan celluláris szintű folyamatainak további tárgyalásától. Nézzük a kapcsolatanalízist, ami a méhvel való egybeolvadáson keresztül közvetlen kapcsolatfelvétel a babával. A kapcsolat érzésekben megnyilvánuló kölcsönhatásainak megszemélyesítése útján folyik a mentalizáció. Az eddig tárgyalt celluláris szintű reprezentációs folyamatok feldolgozása mellett kiemelt jelentősége az anya tükröző, visszajelentő funkciójának. A baba saját akcióira adott anyai visszatükrözés segítségével tanulja meg szabályozni, pontosítani és finomítani mozgását, affektív állapotait. A visszatükrözés segítségével is különíti el önmagát anyjától, éli meg másságát anyjához képest. Az egymásra hangolódás s kölcsönös jelzések egyre finomabb percepcióját, és egyre finomabb empatikus válaszokat eredményez.
Szemléltessük két példán az anyai tükröző funkció jelentőségét. egy nemzetközi kutatás keretében Németországban folytatott kapcsolatanalízisekből idézünk egy-egy epizódot. Mindkét esetben a második óráról van szó.

Dagmar 23 hetes terhes. A kapcsolatfelvételre a baba ugyancsak megindul az anyja szíve felé. Olyannyira fölnyomul örömében, hogy Dagmarnak légzési nehézségei támadnak. Hangot ad neki. Azt mondom Dagmarnak, jelezze vissza babájának. hogy kellemetlenséget okoz neki, és kérje meg, húzódjon egy kicsit lejjebb. Ahogy ezt Dagmar megteszi, a baba megindul lefelé, majd alighogy leért, ismét fölfelé, és lecövekel középen, anyja köldöke alatt. Dagmart megdöbbenti az esemény. Én megkérdezem miért. A válasz: "Amikor a baba a kérésemre lement, akkor annyira lehúzódott, hogy most meg az alhasam kezdett fájni. Épp hogy csak gondoltam arra, milyen jó lenne, ha egy kicsit feljebb jönne, és a gondolatomra azonnal megindult."

Egy másik, most már magyarországi példával illusztráljuk a destruktív anyareprezentáns szerepét az anya-magzat kapcsolatban.

Mariann 27 éves, három hónapos babával jön kapcsolatanalízisbe. Visszatérő félelme van a vetéléstől, ami időnként pánikállapotig fokozódik nála. További motívum, hogy a babáját eddig még nem érzékelte, szeretne kapcsolatba kerülni vele. Az első interjúban kirajzolódik egy perfekcionalista tudós anya képe, aki Mariannt korai önállóságra próbálta szoktatni. Ha a tudattalan aspektusára helyezzük a hangsúlyt, úgy is mondhatnánk, minél hamarabb meg akart szabadulni lányától. Az első babaórán Mariannak az az érzése támad, hogy sürgetné babáját, minél előbb szülessen meg. Világossá vált, hogy Mariannból anyja beszél, amikor a vetéléstől való félelem munkál benne. Megkezdődik hosszú harca anyjával. Vetéléstől való félelme lassanként csökken. Első találkozását a babájával drámai eseményként éli meg. Nagyon nehezen megy a kapcsolatfelvétel a méhével. Kiderül, hogy tizennégy éves kora óta rossz viszonyban van vele. Akkoriban nőgyógyászati vizsgálaton volt, ahol a nőorvos azt mondta, kicsi és göcsörtös méhe van. Mariann ettől kezdve nem szerette a méhét. A babaórán méhe megfeszül, ellenáll az egybeolvadási kísérletnek. Mariann úgy érzi, a méhe haragszik rá, mert ő azonosult a nőgyógyász véleményével. A haragját úgy fejezi ki, hogy tényleg görcsössé válik, és így nagy fájdalmat okoz neki. Miután egész órán át méhével való kapcsolatán dolgoztunk, a következő alkalommal a méhe készségesen befogadja őt, és Mariann terhessége óta először érezte meg a méh falához simuló babáját. miután a méhét teljes egészében birtokba vette, pontosan tudta lokalizálni a baba elhelyzkedését. A találkozás katartikus volt. Korábban elképzelni sem tudta, hogy ez lehetséges. Ettől kezdve kapcsolata a babájával folyamatos. Óvatosnak érzi őt. Többnyire a méh alsó részében tartózkodik, és csak hosszú órák eredményeképpen merészkedik feljebb, és mutatja meg jobban önmagát anyjának.
Mariannak egy idő után az az érzése támad, hogy a baba rejtőzködik. Visszatérően érzékeli, hogy a baba felveszi az ő beszédritmusát, így szinte teljesen egybeolvad vele, alig válik érzékelhetővé. mintha valami veszély fenyegetné, amellyel szemben érzékelhetetlenné akarna válni. Ismételten előtérbe kerül a fenyegető anya, aki idő előtt meg akar szabadulni tőle. Mariann kétségbe esik, hogy az anyja a babája és ő közé állt, őt magát nem engedi a babájához, akit pedig vetéléssel fenyeget. A következő órán be is számol arról, hogy nem érzi olyan élesen a babáját, mint eddig.
Anyjával a küzdelem folyamatos. Amikor fölébe kerekedik, a baba feljebb merészkedik, közelebb anyja szívéhez. Döntő fordulat akkor következik be, amikor Mariann anyja tiltása ellenére megvásárolja a gyerekkocsit és az első babaholmikat. Ez volt a győzelem a benne élő anyja fölött. A baba azóta föladta egybeolvadási, láthatatlanná és érzékelhetetlenné válási kísérletét. Mariann azóta érzi, hogy babája anyjává vált. Eddig ezt el sem tudta képzelni.

Befejezésül egy drámai fordulatot vett kapcsolatanalízis több óráját ismertetjük, ami egyebek mellett arra is jó példa, hogy a kismama saját intrauterin és szülési élményei milyen módon befolyásolják kapcsolatát babájával.

Nóra terhességének nyolcadik hetében van. Olvasta könyvemet, amely inspirálta őt a kapcsolatanalízisre. Első gyermekét hordja a szíve alatt. Korábban volt egy abortusza.

6. óra

Első alkalom, a hosszú nyári szünet után.
N.: A hosszú szünet nem tett jót a kapcsolatunknak. A baba visszahúzódott a méhem bal oldalába. Ott keresi a biztonságot. Lágynak, puhának, képlékenynek érzem a méhemet, mint még soha.

ÉN.: Akkor a babának is jó lehet most.

Megjegyzés: az ülés egyik érdekessége, hogy az anya saját perinatális élményei aktiválódnak, és színesítik kapcsolatát a babájával. Ahányszor az anya sajátélményt aktiválódik a kapcsolatban, a baba mindannyiszor mozdulatlanná válik, majd újra mozogni kezd. Mintha érzékelné az eseményeket, melyek gyökeresen eltérnek kettejük aktuális kapcsolatának természetétől. Sallenbach intrauterin tanulási kísérletei is megerősítik azt, hogy interferenciák bekövetkeztekor a babák mozdulatlanná válnak, ez idő alatt értékelik ki az eseményeket és dolgozzák ki belső válaszaikat.

7. óra

N.: Tojásalakúnak érzem a méhem. Alul öblösebbnek, felül szűkebbnek. Most egészen puha, képlékeny, Meg is mozdult a kicsi. Mintha nem akarna beszélgetni velem. Az utóbbi napokban kissé elhanyagoltam. Nem játszottunk annyit, mint előzőleg.

ÉN.: Úgy érzi, megsértődött?

N.: Igen, volt egy rövid ideig tartó érzésem, hogy hátat fordított nekem. Most nagyon megélénkült. Érzi, hogy most csak rá figyelek. Most olyan érzésem van, mintha jobb oldalról gyömöszöltek, toltak, taszítottak volna. Aztán úgy belesüllyedtem az ágyba. Most is úgy érzem, mintha valami körbevenne.

ÉN.: Mintha most a méhben lenne.

N.: Igen, nekem is ez jutott eszembe. De míg a tolás-taszítás nagyon rossz volt, addig a belesüppedés nagyon jó.
Most elég vad, erőteljes hullámzást éreztem, aztán belenyilallt a méhembe egy kicsit. A hullámzás olyan volt, mintha én lettem volna a méhen belül. Most megmozdítottam a kicsit. Szerettem volna, ha megfordul, és meg is fordult. Nagyon jó érzés, hogy tudja, mit szeretnék. Egészen fönn mozog. Közel a szívemhez. A múlt héten csinálta először. Azóta nem. Ez a nagyon szoros, bizalmas kapcsolat jele. Mintha bukfencezni próbált volna. szerintem nem sikerült. Most már nagy hozzá, hogy ilyen akrobata produkciót csináljon. Most mintha a kis kezével játszott volna a vízzel. Ezek szerint mégis sikerült megfordulnia, mert most arccal fölfelé érzem.
Most behúzódott megint bal oldalra a fiatalember. Egészen bekucorodott. Mintha bővítgetné magának. Kíváncsi lennék, miért. Leginkább már csak azért szokott visszamenni, ha megijed valamitől. Nagyon-nagyon ott van. És kézzel-lábbal igyekszik egyre balrább. Hirtelen az az érzésem támadt, hogy nem amiatt ment oda, hogy félne, hanem éppen ellenkezőleg, ez egy új játék. Mintha velem játszana. Most bokszoló mozdulatokat tesz a kezével. A haját is éreztem. Na, ilyet sem csinált régen. Elnyúlt keresztben. Mintha meg akarná mutatni, mekkora.

10. óra

N.: Zűrzavaros érzéseim vannak. Ismét érzem ezt a saját születéskor fellépő zsibbadtságot. A nagyon-nagy káoszt. Érzem a zsibbadt, szorító test oldalát, reng a fejem. Mintha nem tudnám eldönteni, ki fog születni és ki szül.
Úgy érzem, mintha valaki húzna balra. Nyomják a fejemet balra. Kezd jobb lenni. A zűrzavar letisztult. Már csak a testi oldalát érzem. Nagyon erősen megfogták a fejem. Lehet, hogy közben próbáltak balra fordítani. Nagyon kellemetlen, erős húzóhatás volt. A kicsi nagyon elcsendesedett közben. Mindig elhallgat, ha a saját dolgaimmal nyűglődöm.
most egy picit fölhúzta a térdét, megrúgott valamit, kellemetlen volt nekem. Egy pillanat alatt másképp helyezkedett, úgy hogy már nem kellemetlen. Kicsit féltem, mert nekem nagyon rossz születési élményeim vannak. Neki vajon milyenek lesznek? A méhen belüli élmény nagyon jó volt, de a születési nagyon rossz.
Annyira mosolygós nyugodt kis emberke. Inkább még ő próbál belém bátorságot önteni. Ő nyugtat engem. Egyszer már előfordult itt is. Aggodalom van bennem. Lesz-e ilyen szoros kapcsolat a születés után. Fantasztikus érzés, hogy fogadni és viszonozni tudja a szeretetet. Ő is törődik velem, nem csak én vele.

Megjegyzés: általános tapasztalat a kapcsolatanalízisben, hogy a babák kezdetben jobban értik az anyjukat, mint fordítva. Pontosabban érzékelik és tükrözik vissza az anyjukat, mint fordítva. Pontosabban érzékelik és tükrözik vissza anyjuk érzelmi állapotát. Ezzel segítenek nekik, hogy a visszatükrözés tévén pontosabban felismerjék saját érzelmi állapotukat és reakcióikat, és ezen keresztül a babájukét is. Van egy hipotézisünk arra a kérdésre, hogy a babák miért értik kezdetben jobban az anyjukat, Az anya szelfje reprezentációkkal túlzsúfolt, melye jobban torzítják a percepciót. A babáé lényegesen kevesebb reprezentációval rendelkezik, ami kevésbé torzítja az érzékelést. Érdekes, hogy ezt a gondolatot később egy kismama a kapcsolatanalízisben ugyanígy megfogalmazta, csak más terminológiát használt.

11. óra

N.: Mindenütt érzem, hogy valami körülvesz és présel. Alagút érzésem volt. Hú, de nagyon rossz volt!

ÉN.: Nehéz születése van magának.

N.: Mintha nagyon-nagyon sok minden történne egyszerre. Teljes a zűrzavar. Talán ez a nagy zűrzavar és a gyors lefutás azért volt, mert nem akkor születtem meg, amikor akartam. Nem voltam felkészülve rá. Nem az én ütememben történt. Annyira puha és súlytalan most a baba.

ÉN.: Érdekes, azután érzi könnyűnek a babát, hogy súlyos tehertől szabadult meg.

N.: Amikor saját dolgok jönnek, sohasem jelentkezik. Ilyenkor laposnak érzem a hasam, üresnek a méhem. Aztán amikor vége, akkor jelez. Most nagyon légies, nagyon finom. Még sohasem éreztem. Forog velem az egész szoba. Először föl-le, aztán oldalirányú mozgások. Most az jutott eszembe, hogy az autó. Lehet, hogy az autó rázott. Olyan zötyögésszerű volt most a vége felé. Talán akkor, amikor hazahoztak a kórházból. Kölcsönautóval. most már biztos, hogy autó.

ÉN.: Miért? Tovább zötykölődik?

N.: Igen, megint újra kezdődött. És gyerekkorom óta rosszul érzem magam autóban.

Megjegyzés.: Nóra perinatális története - aki azóta vidáman autózik - egyre jobban rekonstruálható. De most nem ez a legfontosabb. A sajátélmény feldolgozása után a babát légiesnek, finomnak érzi. Ismétlődő momentum a kapcsolatanalízisekben, hogy a sajátélmény feldolgozása a babákat tehermentesíti. Ugyanakkor a baba a anya élményeit azok élessége és intenzitása miatt jobban el tudja különíteni a sajátjaitól. Egyébként az anya sajátélménye látensen hat, nem artikulálódik, tehát a babának kevesebb esélye van arra, hogy azokat ne a sajátjaként élje meg. Következtetésünk az, hogy a korai folyamatokat nem hogy látenciában nem szabad hagyni, hanem éppen ellenkezőleg, aktualizálni kell. egy részüket az anya átdolgozza, mentalizálja. Ezzel ő maga is érik, differenciálódik. Babája születésére saját születési élménye nem terhelődik rá. A babának ugyanakkor ez tanulási tapasztalat. Jobban érzékelhetővé válik számára a különbség a saját és az anyai élmények között. A testhatárok differenciálódása szempontjából ez kardinális kérdés, a pszichózisok vulnerabilitási pontja itt van (Raffai 1995).

12. óra

Rövid részlet az óra közepéből

N.: Fáj a méhem bal oldala. Furcsa sajgást érzek.

ÉN.: Mi okozhatja?

N.: Lehet, hogy nem is a születésem volt, hanem az abortusz. Közben is szúrt, ahogy beszéltem. De most folyamatosan sajog. szegény kicsikém, pedig igyekszik elhúzódni onnan fölfelé.

ÉN.: Jól értem, az fáj a méhének, hogy elvették tőle a babáját?

N.: Azt hiszem, igen. Az eddigiek alapján is ez volt valószínűsíthető, hogy oda ágyazódott be. Azóta is oda bújik a baba. Úgy éreztem, mintha megsértődött volna. Mintha úgy venné, hogy én a testvérét látom benne.

16. óra

Még mindig van egy pici félelem bennem a szüléstől. A méhemben nem vagyok elég biztos. Hogy úgy fog együttműködni velem, ahogy kell.

ÉN.: Mitől tart? A méhe hogy fog viselkedni?

N.: Talán meg akarja tartani a babát, vagy ilyesmi. Vagy az is lehet, attól félek, hogy sérült az abortusz miatt. Nem teljes értékű, és nem tud teljes munkát végezni.

ÉN.: Van sérülés érzése?

N.: Nem igazán. Talán abból fakad, hogy tudom, a petefészkem nem funkcionál jól.

ÉN.: Akkor ezt az érzést tolja át a méhére.

N.: Meg a baba nagyon a bal oldalon van. A jobb oldalon van valami, ami talán nem olyan jó.
Most, amíg erről beszéltünk, eddig soha nem volt érzéseim támadtak. Sötét volt, de nem teljes sötétség. Láttam körvonalakat és fulladtam. Ez nem születési élmény.

ÉN.: Olvadjon egybe teljesen a méhével. Nézzük meg alaposabban, mi is ez.

N.: A jobb oldalon van egy kicsi élettelen, nem túl nagy rész. Inkább az alsó részére esik. Azt hiszem, sérülés. Azt hiszem, ott volt a baba, az előző babám. Eddig azt hittem, a baloldalon volt.

ÉN.: Lehet, hogy a jobb alsó része gyászolja a babát, és attól élettelen.

N.: Mintha oldódna az érzés, és halványulna a folt. Kisebb lenne. Megint jött egy görcsösebb összehúzódás. Megint vannak fájdalmaim.

ÉN.: Mintha most indulna be az igazi gyászmunka.

N.: Most jött valami nagyon furcsa. Eddig nem éreztem, ami megmagyarázná, miért éreztem a bal oldalon a gyászérzést. Villámcsapásszerűen az jött, hogy ikrek voltak. (Nóra zaklatottá válik, zokogásba tör ki, ami perceken keresztül tart.) Nagyon bénító volt ez a bizonyosság. egy pillanatig éreztem csak. Nagyon fájdalmas. De már egy pillanatnyi kétely sincs bennem. Eddig soha nem fordult meg a fejemben. Most, hogy elmúlt az érzés, az agyammal még mindig nem tudom felfogni. De az érzésemben biztosan tudom. Most valami sokkal jobb.
Sokkal könnyebb. Még sajog a jobb oldal, de a merevség engedett. A baba árvonult a jobb oldalra.

ÉN.: Birtokba veszi azt, ami eddig nem lehetett az övé.

N.: (ismét sír) Volt egy rövid ideig tartó érzésem, hogy épnek érzem a méhemet. Aztán a babám befordult, ahogy születéskor lenni szokott. Születési pozíciót vett fel.

ÉN.: Jó jel.

N.: Az jutott eszembe, szegénykének, milyen rossz lehetett az elején. Nem volt helye sehol. Mindenütt kísértetekkel kellett birkóznia. Talán ez okozta a rosszulléteimet az elején. Nem csak pici émelygések, hanem elég komolyak. Most már értem, nem volt véletlen, hogy olyan erőszakosan próbált magának helyet találni, csinálni. - Az elején fordult elő, hogy rúgott, bunyózott. A bal oldal régebben fölszabadult. Jobb lett neki. Sokkal nyugodtabb lett. Irányomban is sokkal megértőbb.

Megjegyzés: Nóra december 3-án otthon szülte meg fiúgyermekét. Péter világrajövetele után érdeklődve körülnézett. Mint minden más kapcsolatanalízisben született babának, neki is feltűnő tulajdonsága a másik személy hosszas tesztelése, majd a döntés meghozatala kapcsolatefelvételt illetően. A babák kommunikatívabbak, kiegyensúlyozottak. Viselkedésük nem függ a kontaktusszemély pillanatnyi állapotától. Belső irányítottságot és stabilitást mutatnak.
Péter születése után a nőgyógyász megvizsgálta a lepényt. A jobb alsó részében egy nyolchetesnél kisebb baba mumifikálódott holttestét fedezte föl. Egypetéjű ikrek voltak. Az anya-magzat kapcsolatanalízis feltárta és feldolgozta az élményt, amelyet Nóra lelke jótékony módon előző terhességére tolt át. Az esetnek számos más összefüggése és mélysége van, melyet most kibontatlanul hagyunk.

A kapcsolatanalízis a vitális prevenció eszköze, de egyben tágítja azt a szűk evolúciós keresztmetszetet, amely következtében olyan védtelenül és kiszolgáltatottan jövünk a világra. Ha másért nem, hát a jövő gyermekeiért nem árt egy kis ezredvégi tudományos forradalom.

IRODALOM