Dackorszak

A nehéz korba ért kisgyermekek (dackorszak) szülei egy-egy hisztis kitöréskor többnyire dühösek, feszültek lesznek, felizgatják magukat, azt hiszik, hogy a gyermekkel vívott "csatát" csak úgy nyerhetik meg, ha ugyanolyan hangosan kiabálnak, mint a kicsik.
Ez persze eleve kudarcra van ítélve.
Mindenkinek érdemes elsajátítani a "visszafogott nem" technikáját. Egyszerűen nemet mondunk a gyermeknek, mégpedig meglehetősen halkan (a gyermekeknek kitűnő a hallásuk). Ha a gyermek tovább makacskodik, megismételjük a halk "nem"-et, leengedjük vállunkat, nehogy megfeszüljön és ellazítjuk testünket. Megpróbálunk nem idegessé válni!
A késztetés, hogy rákiabáljunk a gyermekre, gyakran visszatér, de az újra csak a gyermek győzelmét jelentené, és kárba vészne az addigi próbálkozás.
Ha következetesen alkalmazzuk, a gyermek hamarosan abbahagyja a szülő nyaggatását.

Hogyan ismerhetjük fel a negatívan programozott gyermeket

- A gyermek visszahúzódik a többiektől, szomorúnak látszik, nem reagál a többi gyermek barátkozási kísérletére.
- Csatlakozik a többiekhez, de ha tanulási feladatot vagy valamilyen tevékenységet kínálnak neki, azt meg sem próbálja. Páros szituációba kerülve ijedősnek vagy zaklatottnak tűnik.
- Megüt más gyermeket (agresszív). Helytelenül reagál, ha beszélnek hozzá (pl. nevet amikor megbüntetik). Nem folyik pozitív érzelmi csere közte és a többi gyermek között.

A szomorú és magányos 
gyermekeknek az életük korai fázisában (0-2 év) hiányzott a szeretet, valamint az, hogy értékeljék és megerősítsék őket.

Hogyan segítsünk nekik?
Határozott üzenetekre van szükségük, melyek nem kötődnek teljesítményhez. Egy baráti ölelés vagy érintés, egy kedves üdvözlés ("szia, jó hogy látlak, de csinos vagy") megnyugtatja a gyermeket.
A gyermek pár hét múlva felenged és ellazul a közösségben, elkezd mosolyogni és kommunikálni.


Az önkritikussá vált gyermeket (aki meg sem próbálja a dolgokat) valószínűleg egészen kicsi korában (amikor már értette a szavakat) folyton rendreutasították vagy letorkolták. Az ilyen gyermek azt hiszi magáról, hogy buta, tehetségtelen, biztosan nem tudja megcsinálni a feladatot, ezért inkább meg sem próbálkozik vele.

Hogyan segítsünk?
Tegyünk csendes, visszafogott pozitív megjegyzéseket: ("ezt ügyesen megoldottad, tetszik a rajzod, jó hogy meggyógyultál...")
A szülők segítségére is szükség van. Mondjuk el nekik (finoman fogalmazva), hogy észrevettük, hogy gyermekük önbecsülése elég alacsony, valószínűleg rosszul viseli a leszúrást, ezért talán több dicséretre lenne szüksége otthon is.


A másokkal agresszív gyermekjellemzően nem maga választja azt, hogy az agresszió alkalmazásával tartson másokkal kapcsolatot, hanem valószínűleg az emberi kapcsolatoknak ezt az egyetlen formáját ismeri. Szülei (ha nem is verekednek), nagy valószínűséggel állandóan veszekszenek.

Hogyan segítsünk?
Az ilyen típusú gyermek kezdetben gyakran nem reagál a melegségre és dicséretre.
Közeledjünk hozzá határozott, de barátságos módon, a viselkedésével kapcsolatosan egyértelmű kéréseket fogalmazzunk meg ("hagyd ezt abba, gyere ide és fogd ezt a játékot, ülj le és kezdj el rajzolni"). Ne beszéljünk vele gorombán vagy durván. Ne hagyjuk magunkat felingerelni vagy feldühíteni.
Alakítsunk ki szemkontaktust a gyermekkel, ha hozzá beszélünk ("nézz rám légyszives!"). A gyermek engedelmeskedésekor közvetítsünk pozitív üzeneteket felé ("látod, nem is is olyan nehéz engedelmeskedni, látod milyen jól sikerült ez a rajz is, ügyes vagy").

A helytelen szülői viselkedést azonban nagyon nehéz már nagyobb korban ellensúlyozni.

Kártékony tévézés 

Gyermekünk 15-16 éves koráig rajzfilm és játékfilm formájában több tízezer erőszakos cselekményt néz végig a tévében, ezrével halnak meg szeme láttára - mindez gyermekek által nézhető műsoridőben.
Tanulmányok szerint a gyerekek gyakran nem tudják megállapítani a tévéműsorok és a tévéreklámok közti különbséget. Nem értik a reklámok valódi célját sem és igaznak tekintik a reklámok minden állítását és történését. 
A gyermek tévézésével kapcsolatban a legnagyobb probléma az erőszaknak és az élet értéktelenségének hatása.
A másik nagy probléma pedig a tévé előtt eltöltött rengeteg idő, amit a tévézés helyett (passzív agymunka) futkozással, játékkal, beszélgetéssel, olvasással (aktív agymunka) kellene eltöltenie.

A gyermek fejlődésének szakaszai

0-6 hónap
A gyermeknek teljes mértékben ránk van szüksége, hogy kitaláljuk igényeit. Nincs rá módja, hogy elmondja, mit is akar.
Ne hagyjuk figyelmen kívül, amikor segélykérőn sír, de várjunk pár másodpercet, amíg elkezd szívből jövően sírni. Ha nem megyünk oda hozzá, amikor sír, akkor azt tanulja meg, hogy mindig passzív és lehangolt legyen.
A masszírozás és babusgatás, az arcára pillantás és mosolygás mind hozzájárul, hogy boldog és okos gyermek legyen.
Beszéljünk hozzájuk halk, kedves hangon, énekeljünk sokat.

7-18 hónap
A gyermek elkezdi felfedezni a világot, ízlel, fog, cipel, húz, megeszik mindent, amit csak lát. Alakítsunk ki biztonságos gyermekzónát a lakásban, ahol szabadon tud körbemászkálni, így nem kell folyton azt hajtogatnunk "ezt ne, azt ne!" (így nekünk is könnyebb és energiatakarékosabb). Vegyük körül játékokkal, nézegetni való könyvekkel, foglalkozzunk vele, buzdítsuk játékra.
Meséljünk neki arról, hogy mit csinálunk éppen. Használjunk egyszerű szavakat, de ne gügyögjünk. 

1-3 év
A gyermek kezdi a dolgok okát keresni. Használjunk egyszerű magyarázatot mindenre.
Kétéves korára nehéz korba jut, gyakran dühöt mutat, megtanulja kimondani "nem akarom". Szükséges, hogy a szülők egyértelmű határokat jelöljenek ki, amely határokat aztán a gyermek próbának vet alá. És ilyenkor a szülőnek mindig határozottnak kell maradnia!
A gyermek néha függetlenné akar válni, majd megint nagyon is függeni kíván (különösen ha kistestvér születik a családban).
Ismételjük meg helyesen és egészítsük ki azt, amit mond ("igen, ott egy piros autó, vizet kérsz mert szomjas vagy?").

3-6 év
A gyermek már egyértelműen más gyermekekkel együtt játszik. Ez a korszak a végtelen kérdések ideje is ("miért?, mikor?, hogyan? …"). Ne hagyjuk figyelmen kívül a kérdéseket, ne mondjuk azt sem, hogy "te még ezt nem értheted meg" vagy "mit tudom én, ne kérdezz már annyit".
Ha rendszabályozni akarjuk, legjobb pontosan és határozottan megfogalmazni a kérésünket. A "ne rendetlenkedj!" helyett mondjunk inkább konkrétumot "azonnal szedd fel a játékaidat a földről".
Nem helyes, ha a szülők ebben a korban cukkolják vagy nevetségessé teszik a gyermeket. A gyermek ebben a korban sajátítja el az emberi lét alapszabályait, és a szülői magatartás könnyen visszahúzódóvá teheti. 
A fantázia és a realitás egyértelműen elkülönítendő, a gyermeknek meg kell tanulnia a különbséget, ha a gyermekkori félelmeket le akarjuk győzni

6-12 év
A dolgok működéséről és az élet szabályairól szóló ismeretei lehetővé teszik a gyermeknek, hogy boldoguljon az iskola, a barátok és az élet világában. Ezek a szabályok bármire vonatkozhatnak pl. "ha nem veszem fel az esőkabátot, vizes leszek és megfázhatok", "ha odaadom neki a játékomat, akkor ő is a barátom lesz és együtt játszhatunk".
A szülők úgy segíthetnek a gyermeknek, hogy a jelentős szabályok esetében határozottak, de hajlandók megvitatni és kompromisszumot kötni azoknál, amelyek megtárgyalhatóak. A gyermek így elsajátít egyfajta "valamit valamiért" készséget, ami sok mindent meghatároz a felnőttek életében.
Az ilyen viták és cívódások alkalmával gondoskodjunk a barátságos légkörről és humorról.