A hómikulás Messze túl az üveghegyen,egy meseszép, kék tengteren,a Liliput nevű szigeten,hulldogál a hó csendesen.Jó melegen felöltözve játszik itt, sok apró törpe,Síelnek és szánkózgatnak,csúszkálnak meg hógolyóznak.Bence, a kis művész törpe,áll magában, tépelődve.- Mit lehetne itt alkotni?A sok havat felhasználni?Nemhiába tépelődött,valami eszébe ötlött.-Hóembert kell építeni,Mikulásnak öltöztetni.Gondolatát tett követte,de, hogy tervét véghezvigye,kell az összes többi törpe.Szükség lesz minden erőre!Szólt a többi kis törpének,megörültek az ötletnek.Szánkót, mindent félretettek,és lelkesen hozzákezdtek.Kipirulva nagy vidáman,igyekeztek mindahányan.Alakult már a hóember,- De szép is ez a december!Bence, a kis művész törpe,Gusztálgatta körbe-körbe,- Ez az! - mondta. - Mi is kell még?- Igen! Pár Mikulás-kellék!A kis törpék szétszéledtek,Mikulás-holmit kerestek.Otthon mindent felforgattak,fiókokat borítgattak.A szüleik nem mérgesek,- Hadd játsszanak a gyerekek!- Jó gondolat! - szólt a papa,az ötleten goondolkozva.Nemsokára visszatérek,a holmik aranyat érnek.Szén és répa, piros kucsma,a szakállnak fehér vatta.Egy puttony is elkerült,sok éve már, hogy kiürült.Volt benne egy piros köntös,jó lesz, bár egy kicsit pöttyös.Táncolnak a boldog törpék,puszilgatják művész Bencét.A Mikulás gyönyörű lett,ennél szebb már nem is lehet.Közben lassan esteledik,Liliput elcsendesedik.Kis ablakok sárga fénye,világít a hóemberre.Üveghegyen átrepülve,mintha egy szán közeledne?Mesebeli szarvas húzza,csilingel sok csengő rajta.Közelebb jött! Már látható,itt a valódi Télapó!A Mikulás bácsi leszállt,a hóember előtt megállt.Meghatottan nézte mását,a kis törpék alkotását.- Rám gondoltak szeretettel,én sem jöttem üres kézzel.A puttonyát levetette,az üressel kicserélte.Aztán visszaült a szánba...elhajtott meseországba.Reggel a kis törpék raja,úgy érezte, ez egy csoda!Örömükben visongattak,álmuldoztak, csodálkoztak,hogy az üres puttony helyén,egy teli puttonyt találtak.Ma is törik a fejüket,hogy ez miként történhetett?(Mi tudjuk, bizony...én meg ti,hogy itt járt a Mikulás bácsi!) ------------------------------oOo------------------------------ 

 Hívatlan látogató

Piros téglás házikó áll a hóborította domb oldalán. Léckerítés körülötte, jeges patak fut előtte. Kéményéből vékony füst száll, amit a szél összekuszál. Bent a házban jó meleg van, pattog a tűz a kályhában. Négy kis ágy van a szobában, négy kis testvér alszik abban. Négy pár csizma kikefélve, az ablakba ki van téve.Hárman csak erről álmodnak. - Hogy van ez, hisz négyen vannak? Egyik, a kis rosszcsont Peti az ablakot figyelgeti. Kicsit borzong a kis lelke, mert a hold néz szembe vele.   - Hadd bámuljon, ez a dolga! - mondja durcásan dohogva. Aztán fölkecmereg csendben. - Alszanak! Így minden rendben. Felöltözik csendben, halkan, meleg papucs a sublótban... Majd kioson a tornácra, hideg van, de ezt sem bánja. Felmászik a diófára, s a Mikulás bácsit várja. Elbújt a hold. - Jobb nem nézni, hogy mit művel rosszcsont Peti! A hófelhők arrébb húznak, csillagfényes utat hagynak. Csillagok közt fénylő lámpa, jön már a Mikulás szánja. Rénszarvas vanelé fogva, szikrát szór aranypatkója. A kantárt erősen fogva, a Mikulás apó hajtja. Csillog hófehér szakálla, a nagy széltől lobogtatva. Piros palást, piros kucsma, hátul a teli puttonya. Közeledik nagy száguldva - ember így még nem láthatta. Behavazott domb oldalán, sisteregve fékez a szán. Lassan behajt a tornáchoz, a százéves diófához. A rénszarvas csendben megáll, a Mikulás fürgén kiszáll. A puttonyát leemeli, és az ablak alá teszi. Rosszcsont Peti mindezt látja, kerek szemmel, száját tátva. Hogy mi került a csizmákba? Azt már föntről nem láthatja. Nem is ez volt Peti vágya, agyát inkább az furkálta: - Valahogy csak megtudható, hogy hol lakik a Télapó? Rosszcsont Peti nem volt gyáva, ám most remeg mindkét lába. De győz a kíváncsisága, bebújik a fényes szánba. Hej, hó! Újból repül a szán! Csengők csengenek az oldalán. Szikrázik a szarvaspatkó! - Irány az ég! Hahó, hahó! Felhők felett a csillagok, ijesztően nagyon nagyok. Megjelent Télapó háza, egy csillag közepén állva. A kapuja tárva-nyitva, a Mikulást hazavárja. Benéz Peti a szép házba, s feláll minden haja szála! Bent a Mikulás.segédek, ajándékok közt nyüzsögnek. Meg nem állnak, csomagolnak, puttonyokba pakolgatnak. Peti nem hisz a szemének, kiskrampuszok a segédek. Ettől állt égnek a haja, krampuszt még nem látott soha. Félve les a Mikulásra, De az őt még most sem látja. Ijedten jár Peti agya: - Elfutnék innen, de hova? Furcsa dolgot érez Peti, hiányzik az anyja neki. Hogyha ő most itt lehetne, egész biztos segítene. De most kétségbe lesz esve, hogy eltünt a Petikéje. S mikor reggel felébrednek, sírni fognak a testvérek. Sírásra görbül a szája, fázni kezd papucsos lába. - Csak egyszer kerüljek haza, nem leszek rossz soha, soha! A Mikulás persze látta, hogy mászott Peti a szánba. De csak most szólt oda neki: - Bújj csak elő, rosszcsont Peti! - Gondolatban otthon jártál, tudom, már mindent megbántál. Ha már itt vagy a házamban, vendégem vagy, bár hívatlan. Nos, reggelre otthon lehetsz, és most jó sok csokit ehetsz. S a Mikulás ki segédje, nagy zacskót rak a kezébe. Harapná a csokit Peti, de nem tudja szájba venni. a krampusz vállon ragadja, ki tudja miért, ráncigálja. Ne cibálj, nem tudok enni! Kiabál álmában Peti. Nem a krampusz, a testvére rázza Petit: - Ébredj végre! - Nézd már, mi van az ablakban, virgács van a kiscsizmádban! Dörzsöli szemeit Peti, a csizmáját nézegeti. Virgács mellett piros zacskó, abban csoki és minden jó. Testvérei visongatnak, sok szép ajándékot kaptak. Peti a virgácsot nézi, gondolkodik, méregeti. - Nem leszek rossz, megfogadtam, mikor Télapónál jártam, de azért ezt csak megkaptam. - Mi történt Petikével? Nem száguld a biciklivel. A madarakat nem csúzlizza, a fészküket nem bolygatja. Már a cicát sem kínozza, mintha megváltozott volna. Aggódva nézi anyuka, csak nem beteg a kisfia? A Mikulás napja óta, nem ismer rá a rosszcsontra.

------------------------------oOo------------------------------

Mikulás után

Decemberi csodás napon, szikrázóan fehér tájon. Valami furcsaság történt - Hogy mi? Elmesélem tüstént. Két kis bocs, Peti és Nóra, kettőt aludt már azóta, hogy Télapó pont két napja, szánkót tett az ablakukba. Sajnos, virgáccsot is kaptak, mivel sokat vitatkoztak. A két kis bocs megfogadta, nem lesz többé köztük vita. Lejtős úton, domb oldalán, felfelé jött lassan a szán. A kis szánkó vékony talpa, besüppedt a puha hóba. A szánkón ült a kis Nóra, Peti mostanáig húzta. De most leállt, fújt egy nagyot, hóba dobta a madzagot. _ Elég volt már, szállj le Nóri! Most már te fogsz engem húzni.Nóri lekecmerett nyomban, majd elsüllyedt a friss hóban. Közben be nem állt a szája: - Hogy lehet ilyen a bátyja, Tán össze is vesztek volna... De mi ez a hóba szúrva? Ócska söprű, ki lett dobva, mellette egy rossz kalapba beszórva pár széndarabka és egy fonnyadt sárgarépa. Ki gondol már a vitára? Összenézett Peti, Nóra, Hóembert kell építeni, a kezébe már van mit tenni. És itt van a rossz kalapba beszórva a szeme, orra! Kibújt a nap, és ez is jó, sokkal jobban tapad a hó. Igaz, hogy abban maradtak, többé már nem vitatkoznak. De az eltelt két nap óta, nemigen lett ez betartva. Hogy hóembert építsenek, abban egyből megegyeztek. Amit egyformán akartak, azon ritkán vitatkoztak. Nekifogtak azon nyomban, sürögtek a vastag hóban. Közös munkájuk jutalma, már kész a hóember alja. Hógombócot gyúrnak ketten, a felső rész is kész lett menten. Jó nagy hógömb, ez a feje, ennek is megvan a helye. Szén a szeme, orra répa, félrecsapva a kalapja. Ócska söprű a kezében, Huncut fény a szénszemében. - Majd megszólal - mondja Peti. - Adjunk még egy sálat neki! A szavait tett követte, saját sálját rátekerte. Fűcsomó állt ki a hóból, - Ez lógjon ki a kalapból! Nóri le is szakította: - Ez legyen a sárga haja. Készen lett. - Ez csuda remek! Tapsolt a két medve gyerek. - Ha ezt valaki meglátja, biztos, hogy a száját tátja! Tátja ám, de mekkorára, el sem hinné, amit látna. mert most csodák csodájára kinyílt a hóember szája. Sőt megszólalt nyugodt hangon:- vitatkoztok sokszor, tudom, de nagyon jó a szívetek, és egymást is szeretitek. - Ilyen csak a mesében lehet! A két bocs majd hanyadt esett. Nem is tudtak szóhoz jutni, még csak el sem tudtak futni. - Nos, engem megalkottatok, nem voltam és most itt vagyok. Kalapom van, sálam is van, mindezt tőletek kaptam. Ezért most, hogy készen állok, teljesítem kívánságtok. Csak melegbe ne hívjatok, mert ott menten elolvadok. - Ez már beszéd! - mondta Peti, ne féljünk hát, higgyünk neki. Ne reszkessél, figyelj Nóra! Hallgass végre a jó szóra! Aztán ketten összesúgtak, látszott, megint vitatkoznak. Majd eldőlt a vita végre, megszólalt a Nóri félve: - Jó lenne már hazamenni, de hát nem húz haza Peti. Ketten ülnénk a szánkónkra, mindkettőnket húzzál haza. A hóember annyit mondott, megragadva a madzagot: - Ha csak ez kell, hát ez nem sok, nem túl nagy a kívánságtok. A környék apraja-nagyja, minden dolgát abbahagyta. Kicsődültek az utcára, úgy bámultak a csudára. Kijött a pék, száját tátva, kezében a péklapátja. Jött a kecskeforma szabó, nála volt még a vasaló. A borbély a borotvával, a vendége még szakállal A favágó egy baltával, a suszter a kaptafával. Félig cserzett bőrét dobta, jött a tímár is loholva. A rántást a tűzön hagyva, futott a szakács utána. A kádár otthagyta dolgát, a félig kész hordódongát. Hozta plédbe tekert fiát, lásson ő is ilyen csodát. Két bocs szánkón, már ez csoda! Ráadásul kipirulva, integetve, mosolyogva, a szánt egy hóember húzta! Ugye, ami itt megesett, nem egy mindennapi eset. Ezt muszály volt elmesélni, de nem muszály el is hinni! Mert a mese az csak mese, rajtad múlik, elhiszed-e. Hogy a csoda hatására, megszünt a sok buta vita.

------------------------------oOo------------------------------