Gyermekágy

A szülést követő gyermekágy időszakában a méh visszafejlődik, és az anya szervezete szoptatásra állítódik át. Mindez a szülést követő hét alatt megy végbe. A terhesség alatt kb.1000 g- nyira megnövekedett méh visszafejlődik 50 g súlyúra. A méh üregében keletkezett sebfelület a nyálkahártya ránövése következtében újra záródik, akárcsak menstruációkor.

A méhlepény sebfelületéből a hüvelyen át ürülő váladék a gyermekágyi folyás. A szülést követő napokban a folyás véres, majd fokozatosan barna, sárga, végül vízszínű lesz. Ha a méh ürege fertőződik vagy benne váladék pang, a folyás kellemetlen szagúvá válik és az anya belázasodik. Ez volt a Semmelweis korában rettegett gyermekágyi láz, amely ma - ha elvétve sor is kerülhet rá - antibiotikumokkal gyógyítható. A mell fertőzésének megelőzése céljából a szülőanyának nem szabad kézzel nemi szerveihez vagy az azokkal érintkező ágyneműhöz érnie. Előfordulhat a gyermekágy első napjaiban olyan láz is, amelyet nem fertőzés okoz, hanem csak egyszerű pangás. Ezt a lázat és a hozzá társuló rossz közérzetet az orvos gyorsan és egyszerű eszközzel meg tudja szüntetni azáltal, hogy a pangást oldja. A gyermekágy hat hete alatt a hüvely és a gátvarrás sebe is begyógyul.

A gyermekágy első két hete igen nagy teljesítményeket követel meg az anyai szervezettől. A gyermekágyas anyának nagyfokú kíméletre van szüksége ebben az időszakban. Semmi körülmények között nem szabad tehát a látogatók tömegét az anyához engedni. A látogatók közül azokat, akik szorongást, félelmet vagy ellenérzést keltenének a szülőanyában, szigorúan távol kell tartani, mert az érzelmileg túl fogékony anyában ezek az érzések gátolhatják a tejelválasztást. Bár az anya az első két hétben a szülés után nagyfokú kíméletre szorul, mégis meg kell követelni tőle, hogy már az első naptól kezdve rövid ideig felkeljen ágyából, néhány lépést tegyen, vagy legalább az ágy szélére üljön, mert ezzel a leggyakoribb gyermekágyi szövődmény, a visszértrombózis megelőzhető. A korai felkelés különösen olyan nőknél fontos, akik a terhesség előtt vagy alatt már szenvedtek visszértágulatban, visszérgyulladásban vagy visszértrombózisban. Enyhe alszármasszázzsal, célszerű lábizomgyakorlatokkal az ilyen terhesek visszeres keringése javítható és a trombózis megelőzhető. Náluk naponként többszöri enyhe lábszármasszázzsal célszerű javítani a láb vérkeringését. Ha a tágult véna felett pír vagy duzzanat keletkezne, az már a visszérgyulladás jele: ilyenkor mindennemű mozgatás és masszírozás szigorúan tilos.

A gyermekágyas anyák verejtékezése vagy gyengesége a szülést követő napokban természetes jelenség, hiszen a szülés igen nagy fizikai és idegrendszeri megterhelés volt a szervezet számára. A verejtékezés miatt feltétlenül gyakran kell hálóinget váltani, és igen jót tesz az anyának, ha sósborszesszel átdörzsöli testét.

Az étkezés a gyermekágy első napjaiban az első székelésig legyen könnyű. Legkésőbb a gyermekágy harmadik napján beöntéssel gondoskodni kell székürítésről. Ezt követően az étrendben semmi különleges rendszabályra vagy megszorításra nincs szükség. A szoptatás egész tartama alatt kerülni kell az alkoholt és a nikotint, mert mindkettő bejut az anya véréből a tejbe. A szoptató anya folyadékszükséglete kb. napi két liter, amit tejjel, gyümölcsnedvekkel vagy levesekkel fedezhet. Nyári hőségben, amikor verejtékezéssel az anya sok vizet veszít, a napi szükséglet két liternél lényegesen több lehet. A folyadékszükséglet legmegbízhatóbb mértékegysége ilyenkor a szomjúságérzés.

A gyermekágyi diétáról célszerű megjegyezni annyit, hogy sok fiatalasszony a tejelapadás miatti félelmében falánkká válik, és elhízik. Ilyenkor is elejét vehetjük az elhízásnak, ha fehérjében bő, zsírban normális és szénhidrátban viszonylag szegény étrendet állítunk össze.

A fehérjeszükséglet maximális és bőséges kielégítésén kívül (különösen gyermekágyas esetben) igen fontos a kellő vitaminellátás, amit nyers gyümölcsök, főzelékek, gyümölcsnedvek, indokolt esetben vitamintabletták szedésével fedezhetünk. A szoptatási idő alatt, akárcsak a terhesség idején is, csak az orvos által felírt gyógyszert szabad szedni, mert egyes gyógyszerek átmennek a tejbe, és a csecsemőben nem kívánt hatásokat fejtenek ki. A szoptató anya, ha olyan orvosnál fordul meg, aki nem tudja, hogy szoptat, hívja fel erre az orvos figyelmét.

Mellgyulladás gyanúja akkor merül fel, ha a mell egy meghatározott területen feszessé, fájdalmassá, esetleg pirossá válik. Mivel a szoptatás fájdalmas, az anya a beteg mellből nem szoptat. Emiatt a tej pang a tejutakban, ami jó táptalajul kínálkozik a baktériumok számára. Emiatt kívánatos a mell kiürítése szoptatással, ha ez nem lehetséges, mellszívóval. A mellgyulladás alapos gyanúja esetén keressük fel az orvost, aki az emlőt felpolcoltatja, borogattatja és antibiotikus kezelést alkalmaz. Olyan esetekben, amelyekben a genny körültokolódott, sebészi feltárásra van szükség.