Két kis magzat beszélget az anya hasában:

*- Te hiszel a születés utáni életben?


*- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt
is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.


*- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is,
hogyan nézne ki?


*- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.


*- Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.


*- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp
nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De
mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a
köldökzsinór már most túlságosan rövid.


*- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínüleg minden egy kicsit
másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.


*- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet
egyszerüen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös
zsúfoltság a sötétben.


*- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de
mindenesetre
meglátjuk a mamát, és ö majd gondoskodik rólunk.


*- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ö mégis hol van?


*- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetöen élünk.
Nélküle egyáltalán nem lennénk.


*-Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát
nyilvánvaló, hogy nincs is.
 


*- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt
is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg
azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.
 

Elolvastam,egyszer,kétszer,aztán mégegyszer...mosolyogtam,és magam elé képzeltem a két kis manót ott bent:),és magam,ahogy feltettem ezt a kérdést..elgondolkodtató...tudom,hogy akik nem hisznek bent,azok ezután a pár sor után sem fognak hinni,de akik cseppet is hisznek,azok a sorok mögé látnak..És ...és ...behunyom a szemem,és ott van apu..:))Nem tudtam elköszönni tőle,muszály látnom még Őt...Ezt a hitem senki nem veheti el tőlem..Mert ez a hit az enyém:)